Higgy mindent, csak azt ne, hogy feledlek,
Feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek.
Ha éjszaka két angyal a párnádra száll,
mind a kettő jót akar mégis mást ajánl.
Azt súgja az egyik: „Mindig jó legyél.”
A másik rád kacsint: „Tedd amit szeretnél!”
Szeretnék most veled lenni, érted élni, s
téged hívni. Szorosan ölelnélek, soha el nem
engednélek!
Megszeretni téged egy perc is elég, de
Elfelejteni egy élet is kevés! Hát tanulj
meg szeretni és soha el nem feledni.
Egy nyári éjszakán, ha felnézel az égre,
gondolj egy barna lány csillogó szemére!
Ne gondold, hogy ez a lány meg fog csalni,
inkább képes a szerelmedért meghalni.
Nem ígérek kincset csillagot, csak egy
Hű szívet adhatok. Érzem másé nem lehetsz
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz.
Ha majd egyszer távol Tőlem
Rózsák hintik utadat,
Gondolj szeretettel arra
Ki írta e sorokat.
Ha szívedben sok a bánat,
Ne meséld el fűnek, fának!
Mindegy, ha fáj, ha vérzik,
Ne meséld el, hisz úgy sem értik!
Nem az az igazi fájdalom,
Melytől könnyes lesz a szem,
Hanem, amit egy életen át
Könnyezve hordozunk csendesen.
„ A szeretet olyan, mint a szívdobogás,
csendes, nem hallani, mégis állandó.”
A szálló felhőkkel üzenek én Néked,
Megüzenem vele, hogy szeretlek Téged,
Hogy Rólad álmodom csendes őszi éjjel,
Hozzád küldöm csókom a suttogó széllel.
Tarsd a kezed felém és fordítsd felfelé
a tenyered, egy kívánságot szeretnék átadni, egy kövér kis esőcseppnyi kívánságot. Emeld fel a szemedig és majd meglátod, minden amit megérdemelsz, minden amit neked adnék…
a világ, az egész világ a kis kezedben van.
„Kell, hogy legyen egy meghitt baráti kör,
kiművelt, nem önhitt fők társasága,
amelyben otthonos számos gyönyör,
mi nélkül únt a napok hosszúsága.
Kell, hogy legyen egy próbált jóbarát,
kit az ember megkérdez, kire hallgat,
ki csillapítja lelkünk viharát,
élét vevén a kéjnek és a bajnak.
Kell, hogy legyenek pompás estebédek,
hol fesztelen, az ember csemegél,
jó borokat és szellemes igéket,
és mégse részeg, hogyha véget ér.”
/Voltaire/
Ne hidd azt, hogy boldog vagyok,
Tőled messze, távol.
Ne hidd azt, hogy mást szeretek
Rajtad kívül bárhol.
Ne hidd, azt, hogy nem búsítja
A szívem semmi.
Nem kell nékem a világon
Rajtad kívül senki!
Valaki titokban szeret Téged,
Valaki boldog, ha szemedbe nézhet.
Valaki szemében könnycsepp ragyog,
S hidd el, ez a „Valaki” én vagyok.
Írok valakinek, aki nem is várja,
Aki könnyes szemmel álmában sem látja.
Ha összetéped, ha meg is tartod,
Írok neked tiszta szívből, remegve és félve,
Egyetlen röpke versben mindent elmesélve.
Tőled is azt kérem, csak egyet szóljál,
Ha másé a szíved akkor is válaszoljál.
Ha néha elmerengsz a múló idő felett,
Gondolj néha rám, ki Téged nagyon szeret.
Ne hidd, hogy feledni foglak,
A sors bár messze elvezet,
Emléked a szívembe véstem,
az pedig nem feled…soha-soha!
  
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
