Lesz�ll az est, j�n a man�,

apr�, kedves, �lmot hoz�.

Piciny zs�kja v�ll�t nyomja,

aludni fogsz � m�r tudja.

Beb�jik mell�d, az �gyba.

S f�ledbe s�gja: „J� �jt, te dr�ga!”

F�rdik a holdvil�g, hold tenger�ben.

M�l�zok �n is szob�m k�zep�ben.

S�r� a f�v�n az �j harmatoz�sa,

de s�r�bb k�t szemem k�nny�nek hull�sa.

Tedd a kezed homlokomra,

mintha kezed kezem volna.

�gy �rizz, mint ki gyilkolna,

mintha �letem �leted volna.

�gy szeress, mintha j� volna,

mintha sz�vem sz�ved volna.

Sz�vemb�l szeretlek

Egyetlen vir�gom

Rem�ny csak te vagy

Ezen a vil�gon.

Tal�n majd megtudod

Lelkem szeretet�t: n�zd meg

E r�vid kis versnek minden

Kezd�bet�j�t!

B�rsonyos reggel k�sz�nts�n t�ged,

gy�ny�r� �lmod m�g ne �rjen v�get.

A Nap simogasson, mintha �n simogatn�m

gyeng�den a v�llad…

Magam �tj�t j�rom, b�rki b�rmit besz�l,

De az volna a sz�p, ha te is velem lenn�l!

Itt a sz�p �lmokat k�v�n�, �s j� �jt puszit

k�ld� szolg�lat. Rem�lem term�k�nk elnyerte tetsz�s�t, �s a j�v�ben m�g sokszor gondolsz r�nk elalv�s el�tt!

Szeretn�k nevetni, sz�vb�l �lelni.

Pici sz�dra cs�kot „lehelni.” Minden reggel melletted �bredni, s �des cs�kkal

�lmodb�l kelteni.

A bar�ts�g aranyfonal, mely k�nnyen elszakad, �ssze lehet ugyan k�tni, de a csom� megmarad.